Pünkösdkor, a Szent Szellem egy felkészített csoportra szállt le, akik “mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, (egy lélekben) (ApCsel. 2:1) Mit jelent, hogy egy lélekben és egy gondolkodással voltak? Egyszerűen a kegyelem árasztotta el őket és az folyt rajtuk keresztül. Meg szeretném magyarázni ezt:
Csak gondolj azokra akik ott voltak pünkösdkor, azokra az emberekre, akiket ma az egyház alapítóinak hívunk. Némely közülük bűnt követett el, nagy bűnt az Úr ellen és testvérei ellen. Mindegyiküknek szüksége volt bocsánatra, bűneik elfedésére, vagy az egyház soha nem lett volna képes előre haladni a Szellem által előkészített munkára.
Gondolj Péterre: borzalmasan káromolta Istent, és megbántotta Jézust és a többi tanítványt. Azok azonban megbocsátottak neki és kitörölték a sebeket emlékezetükből. Péter múltját soha nem emlegették fel neki. Gondolj Jakabra és Jánosra, a “mennydörgés fiaira”. Ők is vétkeztek, mikor azzal sértették meg testvéreiket, hogy jobbnak gondolták magukat mint a többiek. De nekik is meg lett bocsájtva.
Akármelyikük a jelen levők közül mondhatta volna: “Várj csak Péter, ki hatalmazott fel téged vezetőnek? Te tagadtad meg Jézus Krisztust.” De egyikük sem tette ezt, mert szívük készen állt a kegyelmen keresztül. Készen voltak a Szellem elfogadására a pünkösdi hatalmas kiáradás idején.
Szeretteim, ezért láthatjuk Péter leveleiben, hogy a szív dolgaira kell fókuszálni. Jól tudta, hogy mindent ki kell vetnünk szívünkből ami mások ellen szól, és meg kell bocsátani mindenkinek aki ellenünk vétkezett, máskülönben a Szellem munkáját hátráltatjuk. Ugyanez igaz Krisztus egyházára ma, ránk, akiknek a hatalmas kései eső meg lett ígérve. Vajon hátráltatni fogjuk a Szellemet, ha nem bocsátunk meg másoknak? Vagy inkább megengedjük, hogy a kegyelem rajtunk át folyjon másokra?
Amint az utolsó idők közelednek, nem akarok semmit beengedni a szívembe ami hátráltatná Isten munkáját. Ő most készíti népét a kései esőre. Elhatároztam, hogy amint Péter utasít minket: “Legyetek józanok, imádkozzatok mindenért. Legyetek kegyelmesek mindenki felé!” Sürgetlek, hogy ugyanezt tegyétek, imádkozzatok az esőért Isten kései házára!
Ezzel az erőteljes végső látomással zárom: “És láttam: íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt, a kezében pedig éles sarló. Egy másik angyal jött ki a templomból és hatalmas hangon kiáltott a felhőn ülőnek: “Ereszd neki a sarlódat, és arass, itt az aratás órája. mert beérett az aratni való a földön.” (Jel. 14:14-15) Legyen így!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése