DAVID WILKERSON - HATALOMMAL HIRDETNI KRISZTUST
Ezt az üzenetet egy jeruzsálemi konferencián hirdette. 2006. július 3.
Szolgálatunk sok konferenciát tartott pásztorok számára, de céltudatosan soha sem tanítottam arról, hogy ők miként prédikáljanak. A saját prédikálásommal is elég gyakran küszködök, nemhogy még másokat is tanít-sak arra, hogy hogyan kell prédikálni.
Nagyon jól emlékszem arra, hogy ötven-évnyi prédikálásom során volt, amikor saját lelkemet is áthatotta az, amit prédikáltam. Éreztem, hogy beszédem, az üzenet szellemi hatalommal jött. Kétség kívül az Úr érintése volt rajta.
Szintén emlékszem arra is, amikor beszédem az Úr speciális kenete nélkül hangzott el. A „shófár” hangja nem volt hallható, nem érintette meg a hallgatóság lelkének mélyét, egyszóval hiányzott belőle a szellemi hatalom. Ilyen alkalommal, az üzenet csak felvilágosítást adott nem volt meggyőző és megítélő.
Amint visszaemlékszem bizonyos üzenetekre, tudom a szívemben, hogy a szenvedély szent tüze hiány-zott belőlük.
Az ilyen alkalmakkor lelkem száraz és üres volt, és prédikációm csak egy másik üzenet volt. Az ilyen ese-tekben tudtam, hogy egy olyan időszakon mentem át, amikor az Úr levette a kenetét rólam.
A Szent Szellem nem vette el a szószékemet, de elvette a szellemi hatalmamat. Azok a napok borzalmasak voltak számomra, ugyanakkor mélyen a szívemben tudtam, hogy miért változott meg a prédikálásom, hogy miért nem érintette meg a hallgatóságot. Isten visszatartja szellemi hatalmát minden szolgájától, akivel vala-mi vitája van.
A tény az, hogy a szívemben olyan bűnök lakoztak, amelyekkel még nem álltam szemben, és amiket nem is tudtam elképzelni, hogy el tudnék követni. Ezeket a bűnöket másokban ugyan felismertem, magamban azon-ban nem akartam elismerni.
Jól tudjuk, hogy a mai időkben szellemi hatalommal való prédikálásra van szükség. Nem jobb beszélő képes-ségről, koncentráltabb tudásról vagy még nem is nagyobb csodákról beszélek. Ténylegesen, amiről beszélek azt nem is merném „jó prédikálásnak” nevezni. Miért?
A szellemi hatalom jelentése Pál apostol szerint amint írja 2.Kor. 4,2-ben: „sem Isten igéjét nem hamisítjuk meg, hanem az igazságnak láthatóvá tételével ajánljuk magunkat Isten előtt minden ember lelkiismeretének.”
Amikor ilyen fajta prédikálást hallunk, akkor a lelkünk túl józan ahhoz, hogy megbíráljuk az üzenetet, vajon jó volt vagy nem, vagy ahhoz, hogy megdicsérjük a lelkészt. Pedig az egyetlen válasz inkább az lenne, hogy alázattal térdre borulnánk az Úr jelenléte előtt.
Az ilyen prédikáció túlhaladja egyszerű érzelmeinket, és szembe állít lelkiismeretünkkel Isten jelenlétében. A következmény az, hogy Isten előtt állunk és gondolataink, tetteink megnyílnak előtte.
Pál így ír arról a szolgáról, akire ilyen Isteni hatalom száll: „ellenkezőleg, lemondunk a szégyellni való tit-kokról és nem járunk ravaszkodva, sem Isten igéjét nem hamisítjuk meg.” (2.Kor. 4,2)
Az ilyen szolga Jézussal volt bezárkózva és kinyitotta szívét a Szent Szellem munkálkodására. Pál szerint az ilyen szolga állandó imája:
„Uram mutasd ki bűnös hajlamaimat, szentségtelen törekedéseimet, tisztességtelenségeimet, és manipulálá-somat! Ne enged, hogy prédikáljak, bármilyen rejtett magatartással is a szívemben!”
A Szent Szellem tisztán beszélt hozzám ezzel kapcsolatban, „Egy árat kell fizetned azért, hogy szellemi fel-hatalmazással beszélhess.” Különösen azt sugallta:
„Dávid, te meg lettél tisztítva a vérrel az Új Testamentum szerint és megváltott fiam vagy. De ha olyan hata-lommal akarsz rendelkezni – amely az emberi szíveket érinti – meg kell engedned, hogy szembe állítsalak a szívedben azokkal a dolgokkal, amelyek szellemi hatalmad hátráltatják.”
Szeretném megosztani veletek, hogy miként foglalkozik az Úr velem az ilyen esetekben.
1. Isten megkérdezi: „Elfogadod a legalacsonyabb helyet az asztalnál? Elfogadod, hogy ne az asztalfő-nél ülj?”
A Lukács 14. fejezetében Jézus meghívást kapott az egyik fő farizeus házához. Több elismert farizeus is részt vett ezen a vacsorán. Ezek mind a törvény megtartásával foglalkoztak.
Amikor a háziúr kezdte leültetni a vendégeket, akkor hirtelen mindenki sürgősen az asztalfőnél próbált leül-ni. A szentírás azt mondja, hogy Jézus látta mindezt, „mondott pedig a meghívottaknak egy példázatot (példabeszédet), miközben megfigyelte, hogyan válogatják a kiemelt asztali helyeket,” (Lukács 14,7) A büszkeség szégyen nélküli megnyilvánulását látta, és a mély szükséget az elismerésre.
Amikor Jézus is leült az asztalhoz, így utasította rendre a vallásos vezetőket; „mondott pedig a meghívottak-nak egy példázatot (példabeszédet), miközben megfigyelte, hogyan válogatják az első asztali helyeket, és így szólt hozzájuk: amikor valaki meghív lakodalomba, nehogy letelepedj a főhelyre, mert hátha nálad előkelőb-bet is meghívott, és odajön, aki meghívott téged is meg őt is, és felszólít: add át neki a helyedet és akkor kezded szégyenszemre az utolsó helyet elfoglalni, hanem ha meghívnak, menj és telepedj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki téged meghívott, ezt mondja neked: barátom, jöjj feljebb, akkor megtiszteltetésben lesz részed minden asztaltársad előtt, akik együtt telepedtek asztalhoz veled, mert mindenki, aki felmagasz-talja magát, megalázzák, és aki megalázza magát, felmagasztalják.” (Lukács 14,7-11)
Jézus egy minden korszakban megtalálható, speciális vallásos emberről beszélt.
Krisztus szava az összes követőhöz szól, mégis a farizeus házában egy különös típusú vezetőről beszélt: aki „óvakodjatok az írástudóktól, akik díszöltözetben akarnak járni-kelni, és szívesen veszik a tereken a köszön-téseket és a zsinagógákban (összejöveteleken) az első székeket, és az estebédeken az első (fekvő) helyeket, felemésztik (felfalják) az özvegyek házait, és színleg hosszan imádkoznak, annál súlyosabb ítélet vár rájuk.” (Lukács 20,46-47)
Röviden, Jézus azokról az emberekről beszél, akik elismerés céljából végeznek jó munkát. Az ilyenek sze-retnek kitűnni és állandóan trombitálják tetteiket.
Fiammal, Gary-vel való utazásaimban, láttunk ilyen „trombita” fújókat. Némely pásztor konferencián, ami-ket nemzetközileg tartottunk, néha egyesek jöttek hozzánk körülvéve követőikkel és dicsekedve tetteikről:
„Az egyik legnagyobb gyülekezetnek a pásztora vagyok az egész országban. 20,000 tagunk van, és a TV-ben is ott vagyunk. Gyülekezeteket kezdünk alapítani mindenhol a nemzetünkben és világszerte. Emberek soka-sága tért meg mi általunk.”
Gyakran annyira el vannak telve magukkal, hogy elfelejtik még a bemutatkozást is.
Olyan pásztorokkal is találkozunk, akikben egy másfajta szellem van.
Amikor ilyenekkel találkozunk, örömmel telt szívvel üdvözöljük egymást. Ezek a pásztorok ismeretlenül ülnek a hallgatóságban, nincsenek körülvéve követőikkel, nem adnak egy hosszú listát tetteikről, de Jézus látható a szemükben.
Találkoztunk egy ilyen emberrel és kérdeztük, „Pásztor vagy?” „Igen” válaszolt. „Hol?” „Különböző felelős-ségeim vannak.”
Később hallottuk, „Dávid Testvér, ismeri azt az embert?” Ő egy püspök és több országban 6 millió hívőért felelős. Az egyik legelismertebb pásztor a világnak ebben a részében.”
Ennek az embernek egy óriási szolgálata van, és magas tiszteletben tartják, mégis megtanulta, hogy a legala-csonyabb helyet válassza.
Az utóbbi hetekben képtelen vagyok elfelejteni Jézus szavait:„Foglald el a legalacsonyabb helyet a házban.”
Miről beszél Jézus igazából, amikor ezt mondja? Mint egy pásztor, nagyon komolyan veszem az Úr szavait. Ebben meghív minden pásztort, evangélistát, tanítót és másokat, hogy „jöjjenek magasabbra”, az igazi tiszte-let helyére. Mi ez a tisztelet, amire meghív minket?
Ez nem más, mint a szellemi felhatalmazás helye, amely szükséges az emberi szíveket körülvevő kemény falak áthatolására. Ez az a felkentség, mely képes átszakítani az emberi észre és az elvakult lélkekre vetett fátylat. Igen, a magasabbra való hívás az, hogy Isten érintésének teljességébe lépjünk be. Egy gazdagabb közelségre való meghívás hogy, mint az Úr „szája” meggyőződéssel beszélhessünk. Viszont a tény az, hogy amíg a saját munkánkkal dicsekedünk, – az én munkámmal, az én szolgálatommal majdnem minden beszél-getés alkalmával – addig nincs lehetőség igazi hatalommal telt prédikálásra. Megrendültem, amikor nemrég saját magamat hallottam különféle dolgokat mondani bemutatkozásom alkalmából. Szavaimban felismertem egy rejtett szükséget, hogy tiszteletben tartsanak. Nem választottam a legalacsonyabb helyet.
Hiszem, hogy ez az üzenet különösen nehéz a pásztorok számára, de valójában mégis Isten minden gyerme-kéhez szól. Jézus szavai itt magába foglalják a legnehezebb munkát, amire Ő valaha is hívott minket. Ez pedig az, hogy tanuljunk meg másokra hallgatni, és ne próbáljunk túltenni rajtuk. Mindannyian hivatottak vagyunk Krisztus evangéliumának hirdetésére, de alázatosság nélkül minden szavunk „leesik a földre”.
Engedjétek meg, hogy egy személyes példával magyarázzam meg ezt! Évekkel ezelőtt egy pásztori ebéden New Yorkban az egyik vezető pásztor azzal kezdett dicsekedni, hogy egy híres, gazdag ember jár az ő gyü-lekezetükbe. Amint hallgattam őt közbeszóltam, „Igen, ez az ember többször bejön a mi gyülekezetünkbe is.”
Később nagyon elszégyelltem magam. Szellememben megtörve kértem az Urat, „Oh Uram, mikor fogom megtanulni, hogy ne dicsekedjek és hogy bezárjam a számat?”
A szellemi felhatalmazás azoknak adatik meg, akik beismerik, hogy az irigység és a féltékenység mag-va él bennük.
Az irigység és a féltékenység magva mindenkiben megvan. A kérdés az, hogy ki fogja ezt elismerni?
Egy a szent puritán prédikátor, Thomas Manton mondta az emberi hajlamról, az irigységről és féltékenység-ről: „Mi Ádám bűnével születtünk, isszuk azt anyánk tejével.”, mint lényünk valami mély részét.
Ezek a bűn magvai tartanak bennünket vissza attól, hogy örüljünk mások áldásain és szolgálati munkálkodá-sán. Persze az eredmény az, hogy egy áthatolhatatlan fal képződik testvéreink és magunk között: „A búsu-lásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irigység előtt?” (Példabeszédek 27,4)
Jakab hozzá teszi, „Ha pedig keserű irigység és civódás van a szívetekben, ne dicsekedjetek, és ne hazudja-tok az igazság ellen.” (Jakab 3,14)
Mint Krisztus evangéliumának küldöttje, egyszerűen nem tarthatok féltékenységet, és irigységet senki ellen. Jakab tisztán kijelenti, hogy ez hátráltatni fogja az embert a szellemi hatalommal való prédikálásban és a tanításban, mert az igazság elleni hazugságban élek.
Tiszta magyarázat erre az, hogy a féltékenység és irigység bűne olyan, mint a keserű méreg, és most azért írok erről, mert a Szent Szellem megmutatta hogy milyen átkos gonosz ez a bűn az Úr szemében. Ha ezt megtartjuk magunkban, nemcsak a szellemi felhatalmazásunkat veszítjük el, hanem ráadásul még ördögi tevékenységeknek is megnyitjuk a szívünket.
Saul király mutatja a legtisztább példát erre a Szent Írásban.
1.Sámuel 18. fejezetében, amint Dávid győzelmesen tér vissza az egyik filiszteusok elleni csatából és Saul király mellett lovagol be Jeruzsálembe, az asszonyok Dávid győzelméről táncolva énekelnek: „Megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert!”
Saul ezen megsértődve ezt gondolja: „Dávidnak tízezret tulajdonítanak, nekem meg csak ezret tulajdoníta-nak! Még majd a királyság is az övé lesz!” (18,8)
Sault azonnal elemésztette a féltékenység és az irigység szelleme. A következő versben látjuk és olvashatjuk ennek a rá gyakorolt halálos hatását, „Ettől fogva állandóan rossz szemmel nézett Saul Dávidra.” (18,9)
Egész éjjel önsajnálatban forrongott és duzzogott. Gondolta, „Mindent feladtam, hogy ezt a népet szolgál-jam, most pedig ellenem fordulnak, és Dávidot tisztelik és dicsőítik. Énekkel magasztalják azt, aki a szol-gám, míg engem észre sem vesznek.”
Tragikusan ezután: „Ezért még jobban félt Saul Dávidtól, és ellensége lett Dávidnak egész életére.”(18,29)
A féltékenység Sault teljesen megcsalta.
Igazság szerint nem volt fontos, hogy a nép Dávidot tisztelte és hogy az ő nevét kiáltotta. Isten Szelleme és kenete még mindig Saulon volt, Izrael még mindig szerette őt. Igen, Isten szerette Sault és az Úr ígérete, hogy majd megszilárdítja örökre királyi házát, még mindig érvényes volt.
Ha Saul megalázta volna magát az Úr előtt megtérve, és felismerve az ellenség ravasz támadását lelkében, belátta volna saját irigységét, és azt gyökerestől kirántotta volna szívéből – Isten tisztelte volna felkent szol-gáját. Saul lett volna Izrael első szintén leghatalmasabb királya, és az igazság az, hogy Dávid hűséges kapi-tánya örömmel megerősítette volna Saul királyi birodalmát katonai ügyességével.
De Saul nem volt képes megalázni magát, inkább a féltékenység mérge új magasságokra emelkedett benne, és ami a következő napon történt vele, félelemmel kell, hogy töltsön el minket is.
„Másnap megszállta Sault Istennek az a rossz szelleme, és révületbe esett a házában (hamisan prófétált). Dávid pedig a lantot pengette, ahogyan mindennap szokta. Saul kezében lándzsa volt. Saul feléje dobta a lándzsát, mert azt gondolta, hogy a falhoz szegezi Dávidot. De Dávid két ízben is kitért előle. És félni kez-dett Saul Dávidtól, mert vele volt az ÚR, Saultól pedig eltávozott.” (18,10-12)
Minden gyülekezet, kicsi vagy nagy megérdemli, hogy ott Isten Igéje hatalommal prédikáltassék, de az nem fog addig megtörténni, amíg a szívünkben lévő romlott hajlamokkal el nem számolunk Isten előtt.
Szövetségben Isten adta nekünk az Új Testamentumot, így sohasem késő, hogy megragadjuk ezt a természetfeletti hatalmat.
Istennek mindannyiunkra szüksége van ezekben az utolsó időkben, és minden nemzetnek szüksége van fel-szentelt vagy egyszerű szolgákra, akik igazi szellemi felkenetésben haladnak előre. Egyszerűen mondva Krisztust muszáj szellemi felhatalmazással prédikálni, és az üzenet, amit át kell adnunk, nem nehéz vagy komplikált.
Bevallom nektek, hogy én magam még nem léptem be ebbe a szellemi hatalomba, de Isten az Ő szeretetében és kegyelmében, megértette velem, mit kell tennem ahhoz, hogy ezt egy állandóan növekedő mértékben kap-hassam meg.
Húsz évvel ezelőtt álltam a Broadway és 42. utca sarkán, imádkozva, hogy Isten létesítsen egy gyülekezetet itt a világ keresztútján. A Times Square Church akkor, azon a sarkon született meg és minden évben vissza-térek, oda hogy az Úrral beszéljek.
A múlt hónapban, közel a hetvenötödik születésnapomhoz, visszamentem ugyanarra a sarokra, ahol évekkel ezelőtt álltam, és most arra kértem az Urat, „Mit tegyek a hátra maradt éveimben, tetszésed szerint? Mire összpontosítsam a figyelmemet?”
A felelet pedig, „Húzódj közelebb hozzám és Én is közelebb húzódok hozzád.” Ez minden.
És most ez mindenek felett a legfontosabb számomra. Sok időt töltök az Úrral és meg vagyok győződve arról, hogy ezekben, az intim időkben fogja feltárni szívét és felfedni azt, ami az én szívemben van.
Egy igen mély értelemben, a közelhúzódás feladata, hiszem, hogy mindannyiunk számára fontos:
Minden keresztény számára ez azt jelenti, hogy ne szűnjünk meg imádkozni …soha ne lassuljunk ebben… tegyünk félre időt az Úrral való együttlétre. Igenis, tegyük ezt életünk legfontosabb feladatává!
Hiszem, hogy ha elfogadjuk ezt a szót, Isten hűségesen megtisztít bennünket Szent Szelleme által mindattól, ami Krisztus ellenes bennünk, és az Ő szellemi felkenetését ki fogja önteni szolgáira, amely által igéje hata-lommal lesz hirdetve.
Dicsőség az Ő Szent Nevének!
2008. december 24., szerda
2008. december 21., vasárnap
Jézusé minden hatalom
Nagyon sokszor hallottam, már üzenetet a misszió parancsról.
Az igeversekkel kapcsolatban köztudatban a hangsúly a „menjetek”-en van. Vagyis az motivál bennünket, hogy van feladatunk, amit Jézus ránk bízott. Az evangéliumot hirdetnünk kell. Minden hivőnek feladata az evangéliumot megosztani. Ez így is van, de nem mindegy, hogy mi motivál bennünket. A kötelesség tudat vagy az, hogy Jézusé minden hatalom. Mi is a különbség? A kötelességtudat: kényszerként éljük meg, hogy nekünk tovább kell adni a jó hírt. Lehet, hogy félelem is van bennünk ezzel kapcsolatban, ha nem tesszük „jaj nekem, ha evangéliumot nem hirdetem”. Így nem biztos, hogy örömmel, felszabadultan fogok Jézusról beszélni, mert a kötelesség és a megfelelés embereknek és az Istennek vezet minket. Viszont ahogy Jézus mondja:” nékem adatott minden hatalom mennyen és a földön.”
Ha Jézusé minden hatalom: Jézus halálán és feltámadásán keresztül, tapasztalhatjuk meg az erőt az életünkben. A feltámadásával legyőzte a bűnt és a betegséget. Erőt ad, hogy le tudjuk győzni a félelmeinket, rossz szokásainktól, bűntől el tudjunk fordulni (megszabadulni). A gyengeségünket erősségé tudja tenni. Betegségünket meg tudja gyógyítani. Lehetővé tette, hogy Istennel újra kapcsolatba kerüljünk. Amikor ezeket megtapasztaljuk, és ez motivál, akkor biztos, hogy nem a kötelesség fog indítani a misszióra, hanem az öröm, nem tudom magamban tartani. Ami nagyon fontos, hogy amikor átadom az üzenetet, vagy beszélgetek az emberekkel, élem a mindennapjaimat, legyen hitem, hogy Jézus az ő bűneiket is megbocsátja, az ő félelmeiket elveszi, gyengeségüket erősségé teszi, betegségüket meggyógyítja. Ne a kötelesség motiváljon, hanem Jézus hatalma. Átélve a változást tovább adhassam. A Szent Szellem, aki formálja az életünket, segít, hogy hitelesen éljünk.
Az igeversekkel kapcsolatban köztudatban a hangsúly a „menjetek”-en van. Vagyis az motivál bennünket, hogy van feladatunk, amit Jézus ránk bízott. Az evangéliumot hirdetnünk kell. Minden hivőnek feladata az evangéliumot megosztani. Ez így is van, de nem mindegy, hogy mi motivál bennünket. A kötelesség tudat vagy az, hogy Jézusé minden hatalom. Mi is a különbség? A kötelességtudat: kényszerként éljük meg, hogy nekünk tovább kell adni a jó hírt. Lehet, hogy félelem is van bennünk ezzel kapcsolatban, ha nem tesszük „jaj nekem, ha evangéliumot nem hirdetem”. Így nem biztos, hogy örömmel, felszabadultan fogok Jézusról beszélni, mert a kötelesség és a megfelelés embereknek és az Istennek vezet minket. Viszont ahogy Jézus mondja:” nékem adatott minden hatalom mennyen és a földön.”
Ha Jézusé minden hatalom: Jézus halálán és feltámadásán keresztül, tapasztalhatjuk meg az erőt az életünkben. A feltámadásával legyőzte a bűnt és a betegséget. Erőt ad, hogy le tudjuk győzni a félelmeinket, rossz szokásainktól, bűntől el tudjunk fordulni (megszabadulni). A gyengeségünket erősségé tudja tenni. Betegségünket meg tudja gyógyítani. Lehetővé tette, hogy Istennel újra kapcsolatba kerüljünk. Amikor ezeket megtapasztaljuk, és ez motivál, akkor biztos, hogy nem a kötelesség fog indítani a misszióra, hanem az öröm, nem tudom magamban tartani. Ami nagyon fontos, hogy amikor átadom az üzenetet, vagy beszélgetek az emberekkel, élem a mindennapjaimat, legyen hitem, hogy Jézus az ő bűneiket is megbocsátja, az ő félelmeiket elveszi, gyengeségüket erősségé teszi, betegségüket meggyógyítja. Ne a kötelesség motiváljon, hanem Jézus hatalma. Átélve a változást tovább adhassam. A Szent Szellem, aki formálja az életünket, segít, hogy hitelesen éljünk.
2008. december 19., péntek
Misszió parancs
"Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: Nékem adatott minden hatalom Mennyen és Földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."
A következő napokban ezzel az igével kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot leírni.
Mégpedig a következőkről: Jézusé a hatalom,tegyétek tanítványoká, megkeresztelve az Atyának, Fiúnak és a SzentLéleknek, külön-külön megnézve.
A következő napokban ezzel az igével kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot leírni.
Mégpedig a következőkről: Jézusé a hatalom,tegyétek tanítványoká, megkeresztelve az Atyának, Fiúnak és a SzentLéleknek, külön-külön megnézve.
Látásom
1. Látok egy gyülekezetet, ahol mindenki a tehetségét, képességét, szolgálati és lelki ajándékait használja, mások javára, és ebben növekszik
Isten nem egyformának teremtett minket, hanem különböző képességeket és ajándékokat adott, hogy ki-ki azt végezze, és növekedjen benne. Isten sokszínűségét, csak együtt tudjuk kifejezni hitelesen. Nem egy-két dologhoz való kapcsolódásra van szükség, hanem mindenkinek segíteni abban, hogy megtalálja azokat a képességeket és ajándékokat (karizmákat) amit Isten ad, hogy tudják használni a közösség javára és fejlődni benne.
2. Látok egy gyülekezetet, ahol Isten hatalmát a dicsőítés, az imádság, a tanítás és evangelizáláson keresztül megtapasztaljuk,
A dicsőítés nem csak egy ének eléneklése, hanem érzéseink vágyaink kifejezése Isten szeretetéért, és egy eszköz arra, hogy letegyük a terheinket, gondolatainkat, hogy Istenhez közelebb kerüljünk, és ez változást hozzon az életünkbe.
Az imádságban kialakuljon az egység. Együtt tudjunk imádkozni Isten akaratáért és országának növekedéséért, egymásért és eközben imameghallgatások legyenek. Vagyis meglássuk Istent, hol dolgozik és mi az akarata, hogy megtérjenek az emberek, és megváltozzon az életünk a problémákból, betegségekből, megkötözöttségekből megszabaduljunk.
A tanításnak Krisztus központúnak kell lenni, mindig kiemelve Jézus halálát és feltámadását. Pál is erről beszél: ..”nem akarok köztetek tudni csak Krisztusról, mégpedig a megfeszítetettről.” ….mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk Istennek ereje” Mindig aktuális témáról beszélni, amit a teljes bibliából, gyakorlati módon kell közölni.
Evangelizálni kell azokat, akik körülöttünk élnek, és akik távolabb, hogy megtérjenek, és utána tanítványokká neveljük. Minden lehetőséget kihasználni, hogy tudjanak dönteni Jézus mellett az emberek.
3. Látok egy gyülekezetet, ahol mindenki felnövekedik lelki nagykorúságra, jellemben változik és elkötelezetten él, Isten akarata szerint,
A növekedésnek három területen kell megvalósulni az életünkben. Az egyik Istennel való kapcsolatban: a megtéréstől a megszentelődésig. Mindazokról a területekről és témákról, ami segít abban, hogy minél jobban megismerjem Istent, és győzelmes életet tudjak élni, beszélni kell és tanítani. A másik terület jellembeli változásokat kell elősegíteni és így tanítani. Mit jelent türelmesnek lenni, kedvesnek lenni, különbnek tartani másokat magamnál, stb. A harmadik az elkötelezettségben növekedni, hogy tőlem telhető legjobban éljem meg a hívő életet odaszánással.
4. Látok egy gyülekezetet, ahol jó közösség van (családias), ahol szeretnek az emberek lenni, jó testvéri és baráti kapcsolat van, egymás segítésére, ami kiscsoportban valósul meg,
Ahhoz, hogy jó működjön a közösség kiscsoportokra, van szükség, hogy mindenki részt tudjon venni benne egymás segítésére, és együtt tudjunk dolgozni a misszióban.
5. Látok egy gyülekezetet, ahol mindenkinek fontos, hogy elérjük azokat az embereket, akik nem Krisztuséi, hogy megtérjenek, és tanítványokká legyenek, hogy folyamatos növekedés legyen a közösségben,
Mindent megtenni, ami tőlünk telik ahhoz, hogy az embereket elérjük az evangéliummal, hogy megtérjenek. Amikor megtérnek, legyenek tanítványozva, hogy érett komoly lelki emberekké váljanak, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek.
6. Látok egy gyülekezetet, ahol mindenki megtalálja a saját szintjéhez, és életkori sajátosságához a növekedését, és helyét, erről teljes bibliai tanítást és gyakorlati útmutatást kap,
Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget és gondoskodni, hogy a saját lelki helyzetére nézve, tudjon növekedni. Erről teljes bibliai tanítást kapjon gyakorlati lépésekkel, nem pedig csak egy résznek az ismeretét.
7. Látok egy gyülekezetet, ahol erős vezetők vannak, akiknek erre elhívásuk, ajándékuk van, akiket a Szentlélek vezet,
A vezetés nagyon fontos, mivel ezen áll vagy bukik egy közösség élete. Az ószövetségben sok példa van arra, hogy Izrael életében, amikor a király Isten szerint uralkodott akkor fellendülés volt és jó közösség, de amikor nem figyeltek Istenre, akkor káosz.
Ezért fontos, hogy olyan vezetők legyenek, akik Istentől felkészített, vezetői ajándékkal rendelkező és a Szentlélekre figyelő emberek legyenek
Isten nem egyformának teremtett minket, hanem különböző képességeket és ajándékokat adott, hogy ki-ki azt végezze, és növekedjen benne. Isten sokszínűségét, csak együtt tudjuk kifejezni hitelesen. Nem egy-két dologhoz való kapcsolódásra van szükség, hanem mindenkinek segíteni abban, hogy megtalálja azokat a képességeket és ajándékokat (karizmákat) amit Isten ad, hogy tudják használni a közösség javára és fejlődni benne.
2. Látok egy gyülekezetet, ahol Isten hatalmát a dicsőítés, az imádság, a tanítás és evangelizáláson keresztül megtapasztaljuk,
A dicsőítés nem csak egy ének eléneklése, hanem érzéseink vágyaink kifejezése Isten szeretetéért, és egy eszköz arra, hogy letegyük a terheinket, gondolatainkat, hogy Istenhez közelebb kerüljünk, és ez változást hozzon az életünkbe.
Az imádságban kialakuljon az egység. Együtt tudjunk imádkozni Isten akaratáért és országának növekedéséért, egymásért és eközben imameghallgatások legyenek. Vagyis meglássuk Istent, hol dolgozik és mi az akarata, hogy megtérjenek az emberek, és megváltozzon az életünk a problémákból, betegségekből, megkötözöttségekből megszabaduljunk.
A tanításnak Krisztus központúnak kell lenni, mindig kiemelve Jézus halálát és feltámadását. Pál is erről beszél: ..”nem akarok köztetek tudni csak Krisztusról, mégpedig a megfeszítetettről.” ….mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk Istennek ereje” Mindig aktuális témáról beszélni, amit a teljes bibliából, gyakorlati módon kell közölni.
Evangelizálni kell azokat, akik körülöttünk élnek, és akik távolabb, hogy megtérjenek, és utána tanítványokká neveljük. Minden lehetőséget kihasználni, hogy tudjanak dönteni Jézus mellett az emberek.
3. Látok egy gyülekezetet, ahol mindenki felnövekedik lelki nagykorúságra, jellemben változik és elkötelezetten él, Isten akarata szerint,
A növekedésnek három területen kell megvalósulni az életünkben. Az egyik Istennel való kapcsolatban: a megtéréstől a megszentelődésig. Mindazokról a területekről és témákról, ami segít abban, hogy minél jobban megismerjem Istent, és győzelmes életet tudjak élni, beszélni kell és tanítani. A másik terület jellembeli változásokat kell elősegíteni és így tanítani. Mit jelent türelmesnek lenni, kedvesnek lenni, különbnek tartani másokat magamnál, stb. A harmadik az elkötelezettségben növekedni, hogy tőlem telhető legjobban éljem meg a hívő életet odaszánással.
4. Látok egy gyülekezetet, ahol jó közösség van (családias), ahol szeretnek az emberek lenni, jó testvéri és baráti kapcsolat van, egymás segítésére, ami kiscsoportban valósul meg,
Ahhoz, hogy jó működjön a közösség kiscsoportokra, van szükség, hogy mindenki részt tudjon venni benne egymás segítésére, és együtt tudjunk dolgozni a misszióban.
5. Látok egy gyülekezetet, ahol mindenkinek fontos, hogy elérjük azokat az embereket, akik nem Krisztuséi, hogy megtérjenek, és tanítványokká legyenek, hogy folyamatos növekedés legyen a közösségben,
Mindent megtenni, ami tőlünk telik ahhoz, hogy az embereket elérjük az evangéliummal, hogy megtérjenek. Amikor megtérnek, legyenek tanítványozva, hogy érett komoly lelki emberekké váljanak, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek.
6. Látok egy gyülekezetet, ahol mindenki megtalálja a saját szintjéhez, és életkori sajátosságához a növekedését, és helyét, erről teljes bibliai tanítást és gyakorlati útmutatást kap,
Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget és gondoskodni, hogy a saját lelki helyzetére nézve, tudjon növekedni. Erről teljes bibliai tanítást kapjon gyakorlati lépésekkel, nem pedig csak egy résznek az ismeretét.
7. Látok egy gyülekezetet, ahol erős vezetők vannak, akiknek erre elhívásuk, ajándékuk van, akiket a Szentlélek vezet,
A vezetés nagyon fontos, mivel ezen áll vagy bukik egy közösség élete. Az ószövetségben sok példa van arra, hogy Izrael életében, amikor a király Isten szerint uralkodott akkor fellendülés volt és jó közösség, de amikor nem figyeltek Istenre, akkor káosz.
Ezért fontos, hogy olyan vezetők legyenek, akik Istentől felkészített, vezetői ajándékkal rendelkező és a Szentlélekre figyelő emberek legyenek
2008. december 18., csütörtök
Ki az igazi Keresztény?
Egy újságban olvastam, hogy például „Magyarországon a lakosság 85%-a mondja magát vallásosnak” (hivőnek). Ezen egy kicsit elgondolkoztam, mivel a valóság, mintha nem ezt mondaná. Vajon mi az igazság? Honnan lehet felismerni az igazit? Mi az ismertetője? Mi tesz engem igazi kereszténnyé? A bibliaolvasás? Az imádkozás? A gyülekezetbe járás? Valamilyen szolgálat végzése: beteg látogatás, segítés, énekkarban vagy zenekarban való részvétel, stb.? Mindegyikre a válasz: nem. Nem ezek a dolgok megléte jelzik azt, hogy valaki keresztény. Akkor mi az ismertetője? Mit is jelent a szó, hogy: keresztény? A görög így írja „Cristianou" a Krisztus szóból ered, jelentése: Krisztusi, Krisztuskövető, olyan, mint Krisztus. Vagyis az első keresztények úgy éltek, mint Krisztus Jézus, ezért nevezték el őket Krisztusinak. Nézzünk meg néhány igeverset ezzel kapcsolatba:
Apcsel. 11: 20-26 ezt olvassuk:
Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi. Mikor ők eljutottak Antiókhiába, a görögökhöz is szóltak, és hirdették az Úr Jézust. És az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz. Ennek a híre eljutott a jeruzsálemi gyülekezet fülébe, ezért kiküldték Barnabást Antiókhiába. Amikor megérkezett, és látta az Isten kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban; mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz. Barnabás az után elment Tarszuszba, hogy felkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába. Így történt, hogy egy teljes esztendeig dolgoztak együtt a gyülekezetben, és igen nagy sokaságot tanítottak. A tanítványokat pedig Antiókhiába nevezték először keresztyéneknek. Az igeversek alapján azt látjuk, hogy:
-Hirdették az Úr Jézust: Komolyan vették a misszió parancsot és napról napra beszéltek Jézusról, és megélték a vele való közösséget.
-Isten keze volt velük: Isten jelekkel és csodákkal igazolta az evangélium hirdetését. Mindennap voltak, akik megtértek, megszabadultak a bűneiktől, megkötözöttségüktől, voltak, akik meggyógyultak.
- Telve voltak hittel és Szentlélekkel: Nem a saját erőből végezték a szolgálatot, hanem mindig betöltekeztek Szentlélekkel. Nem mindig a logikus dolgokat tették, hanem rábízták az életük minden területét Istenre, és úgy cselekedtek.
- Tanítottak: Fontosnak tartották, hogy akik megtértek, segítsenek abban, hogy felnőjenek érett nagykorúságra. Gyakorlati tanácsot adtak, hogyan lehet a hétköznapokban is Isten akarata szerint élni, és megvalósítani az ő tervét.
Róm. 8.14
Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai: nem a tapasztalataikra alapoztak, és a saját elgondolásukra, hanem mindig keresték Isten akaratát.
Lk. 10. 27-ben ezt olvassuk:
Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.”
Valaki úgy fogalmazott ez az igevers alapján, azaz igazi keresztyén, aki „szerelmes” Jézusért, aki szereti az Urát, teljes szívéből, teljes lelkéből, teljes erejéből, teljes elméjéből és szereti a felebarátját úgy, mint magát.
- Teljes szívvel /szellemmel/ szeretni
- Teljes lelkedből szeretni /értelemmel, érzelemmel, akarattal/
- Teljes erődből szeretni /mindent megtenni a tőlem telhetőt/
- Felebarátodat, mint önmagad szeretni / nem magam körül forgok, hanem érdekel a másik véleménye és élete/
Még egy igevers, ami arról beszél mit tettek a Krisztuskövetők: Apcsel 2: 42-47
Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.
Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt.
Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt.
Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.
Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben;
dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.
-Nem egyénileg, hanem közösségben lehet valaki igazi keresztény. Mert egymásnak tagjai vagyunk, és szükségünk van, hogy kiegészítsenek.
Vajon ez ránk is jellemző, hogy akik bennünket ismernek, azt mondják, hogy olyan, mint Krisztus, mert úgy élünk, ahogyan Ő?
Vagy csak az első gyülekezetre volt jellemző, a maira nem? Én hiszem, hogy nem csak az első, hanem a mindenkori gyülekezetnek is Jézusra kell hasonlítani, és úgy élni, ahogyan Ő élt.
Azért váltott meg és küldte el a Szentlelket, hogy képessé tegyen bennünket erre.
Apcsel. 11: 20-26 ezt olvassuk:
Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi. Mikor ők eljutottak Antiókhiába, a görögökhöz is szóltak, és hirdették az Úr Jézust. És az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz. Ennek a híre eljutott a jeruzsálemi gyülekezet fülébe, ezért kiküldték Barnabást Antiókhiába. Amikor megérkezett, és látta az Isten kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban; mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz. Barnabás az után elment Tarszuszba, hogy felkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába. Így történt, hogy egy teljes esztendeig dolgoztak együtt a gyülekezetben, és igen nagy sokaságot tanítottak. A tanítványokat pedig Antiókhiába nevezték először keresztyéneknek. Az igeversek alapján azt látjuk, hogy:
-Hirdették az Úr Jézust: Komolyan vették a misszió parancsot és napról napra beszéltek Jézusról, és megélték a vele való közösséget.
-Isten keze volt velük: Isten jelekkel és csodákkal igazolta az evangélium hirdetését. Mindennap voltak, akik megtértek, megszabadultak a bűneiktől, megkötözöttségüktől, voltak, akik meggyógyultak.
- Telve voltak hittel és Szentlélekkel: Nem a saját erőből végezték a szolgálatot, hanem mindig betöltekeztek Szentlélekkel. Nem mindig a logikus dolgokat tették, hanem rábízták az életük minden területét Istenre, és úgy cselekedtek.
- Tanítottak: Fontosnak tartották, hogy akik megtértek, segítsenek abban, hogy felnőjenek érett nagykorúságra. Gyakorlati tanácsot adtak, hogyan lehet a hétköznapokban is Isten akarata szerint élni, és megvalósítani az ő tervét.
Róm. 8.14
Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai: nem a tapasztalataikra alapoztak, és a saját elgondolásukra, hanem mindig keresték Isten akaratát.
Lk. 10. 27-ben ezt olvassuk:
Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.”
Valaki úgy fogalmazott ez az igevers alapján, azaz igazi keresztyén, aki „szerelmes” Jézusért, aki szereti az Urát, teljes szívéből, teljes lelkéből, teljes erejéből, teljes elméjéből és szereti a felebarátját úgy, mint magát.
- Teljes szívvel /szellemmel/ szeretni
- Teljes lelkedből szeretni /értelemmel, érzelemmel, akarattal/
- Teljes erődből szeretni /mindent megtenni a tőlem telhetőt/
- Felebarátodat, mint önmagad szeretni / nem magam körül forgok, hanem érdekel a másik véleménye és élete/
Még egy igevers, ami arról beszél mit tettek a Krisztuskövetők: Apcsel 2: 42-47
Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.
Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt.
Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt.
Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.
Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben;
dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.
-Nem egyénileg, hanem közösségben lehet valaki igazi keresztény. Mert egymásnak tagjai vagyunk, és szükségünk van, hogy kiegészítsenek.
Vajon ez ránk is jellemző, hogy akik bennünket ismernek, azt mondják, hogy olyan, mint Krisztus, mert úgy élünk, ahogyan Ő?
Vagy csak az első gyülekezetre volt jellemző, a maira nem? Én hiszem, hogy nem csak az első, hanem a mindenkori gyülekezetnek is Jézusra kell hasonlítani, és úgy élni, ahogyan Ő élt.
Azért váltott meg és küldte el a Szentlelket, hogy képessé tegyen bennünket erre.
Utolsó idő!
Szerintem, ezzel nem mondok senkinek sem új dolgot. Nagyon sok esemény a körülöttünk lévő világban egyre jobban erre figyelmeztet. Ezért oda kell figyelni rá! A biblia azt mondja, hogy nézzétek az olajfát, ha elkezd rügyezni, akkor az azt jelenti közel a nyár. Az üzenetet tekintve közel van ennek a világ korszaknak a vége. Isten beavatkozik a történelembe, hogy meggyorsítsa az eseményeket. Számomra megdöbbentő volt szembesülni ezzel a ténnyel, hogy közel az Úr eljövetele. „Lehet, hogy még az én életemben bekövetkezik.” (Ezzel nem csak én vagyok így, hanem egyre több hívő, gondolkozik erről és az első tanítványok életében is ez volt a jellemző.)
Nem csak a jelenlegi válság miatt lehet következtetni, hanem nagyok sok minden összeállt arra, hogy elinduljanak a vég események. (Pl.: elragadtatás, nagynyomorúság, armageddon)
Úgy lehetne jellemezni a mostani időszakot, mintha beültünk volna egy színházba és várjuk, hogy a függöny ellebbenjen és megkezdődjön az előadás.
Szinte egy karnyújtásnyira van tőlünk.
Mára nagyok sok mindennek megvannak az előjelei az utolsó eseményekhez. Vagyis amit Isten az utolsó időkre közölt próféciákban.
Nézzünk meg néhány példát:
- Folyamatosan növekszik Izrael, mert települnek vissza a zsidók. 1948-ban a semmiből előállt újra Izrael, mint nemzet.
- Ma Izraellel szemben egyre nagyobb a gyűlölet, leginkább Közel-Keleten, de ez átterjedt az egész világra.
- Az Európai Unió előképe a Római birodalomnak és innen fog származni az Antikrisztus.
- Mivel a Közel-Kelet rendelkezik a világ ¼ kőolaj mennyiségével, ezért a figyelem oda szegeződik. Pl, most Amerika függ a kőolajtól, mert rengeteg hordó olajat használnak el és nekük fogyóban a készletük, ezért próbálnak megegyezni, fenntartani a befolyásukat Közel-Keleten.
- Közel –Kelet, azért fontos, mert a Babilon itt helyezkedetett el Nabukanedzar idejében és az utolsó időkben szintén teret fog kapni.
- Az iszlám vallás világ méretekben növekszik. Minden országban egyre több a mohamedán. (szent dzsihád)
- A terrorizmus egy olyan eszköz, ami ellen nem lehet tenni semmit, példa a szept 11 esemény. Azóta még több helyen a világban. ( London, Spanyolország, stb)
Irak a terrorizmus meleg ágya. Mivel az al-Kaida, Hamasz, Hezbollah szervezetek létre jöttek.
- Természeti katasztrófák egyre több helyen és kevesebb idő távolságra. (pl 2001-tól minden évben és egy évben többször is volt nagy méreteket öltő katasztrófa.)
- Sok előjel mutatható egy világméretű katasztrófára. A járványok felől egyre több járvány keletkezik amire nincs megoldás, és amit rég elfelejtettek. Pl:van egy olyan vírus amit madárinfuenzának neveznek, de ez még nem terjedt át az emberre, ha ez megtörténne akkor az előrejelzésekre 7,6M-tól 180M és 360M között is terjedhet a halottak száma. ( döbbenetes 180M vagy 360M ember?)
Tehát kész a világ arra, hogy elinduljanak az utolsó események, amit a Bibliából látunk.
A kérdés az, hogy mi hogyan álljunk hozzá!
„Készüljetek az Úr eljövetelére”
- Át kell értékelni dolgokat az életünkben a fontosságuk szerint!
- Keressük Isten akaratát és jelenlétét egyre intenzívebben!
- Forduljunk el a bűntől és forduljunk oda Istenhez!
- Imádatnak és a közbenjárásnak fontos szerepet kell adni!
- Az Úr eljövetelét kell hirdetni!
- Helyre kell állítani a kapcsolatokat egymással és Istennel! Ha van harag, neheztelés, félreismerés mások felé, le kell rendezni!
- Mindennap betöltekezni a Szent Szellemmel! (átadni az életem irányítását és kérni, hogy a Lélek vezessen.)
- A hétköznapjainkban megélni, az Istennel való kapcsolatot! Arra törekedni, hogy egyre jobban formálódjak a jellememben, gondolkozásomban, beszédemben, cselekedeteimben Krisztusra! (Ebben bátorítsuk egymást és imádkozzunk egymásért)
Tehát: ami előttünk van egy nagy reménységgel, és hálaadással tölthet el, mert az Úr eljövetele közel. Vagyis amikor eljön a felhőkig, és akik élünk elragadtatunk, és akik az Úrban haltak meg feltámadnak. A bibliában nincs olyan prófécia az elragadtatás előtt, ami be ne teljesesedett volna. (nem szeretnék most bele menni teológiai nézetekbe, hogy nyomorúság előtt vagy alatt vagy után, de a meglátásom szerint „előtt” lesz. Szerintem az egyik kiváltója lesz, hogy a gonoszság eluralkodik a földön) Ezért reménységgel nézhetünk a holnap felé.
Magyarországi helyzet: nem kell különös próféciát kapni arra, hogy azt mondjuk, hogy a 2009 év egy nagyon nehéz év lesz. Mivel ebben a válságban az ország a gödör alján van, illetve elemzők szerint még nincs a gödör alján. Ez nem csak gazdaságilag érhető, hanem lehet mondani erkölcsileg is padlón vagyunk. Ezt is ki lehetne jobban fejteni, de ettől eltekintek. Szerintem ezt mindenki tudja, mit jelent ez.
Viszont amire szeretném felhívni a figyelmeteket, az, hogy mit kell nekünk ebben a helyzetben tenni. Amit előbb már leírtam, azt kiegészítve:
Mivel nagyon sok ember elveszítette a munkahelyét, és el fogja veszíteni ebben a helyzetben legfőbb üzenetünknek, kell lenni a reménységnek, akik az Urat szeretik az Úr gondoskodni fog róluk. Nekünk meg hálaadás, és dicséretre ok, hogy meg fogjuk tapasztalni ebben az időszakban az Úr gondoskodását. De nem csak úgy, hanem tennünk is kell tenni valamit. Vágyakozni Isten felé, dicsérni- imádni és közbenjárni egymásért és az emberekért, ahogy már írtam, intenzíven. Ha így teszünk, akkor ennek olyan kihatása lehet, hogy emberek fognak jönni Krisztushoz. Nem egyesével, hanem tömegesével. Ahogy az ige is írja: „minél nagyobb a gonoszság annál nagyobb a kegyelem” Ha Istent keressük akkor lehetősség, nyílik az ébredésre, de ha úgy élünk, mint ahogy eddig, ezt el is lehet szalasztani.
Amit én nem szeretnék.
A történelem is bebizonyította, hogy a szellemi megújulást Istenkeresés, közbenjárás, bűnrendezés és dicséret jellemezte.
Nem csak a jelenlegi válság miatt lehet következtetni, hanem nagyok sok minden összeállt arra, hogy elinduljanak a vég események. (Pl.: elragadtatás, nagynyomorúság, armageddon)
Úgy lehetne jellemezni a mostani időszakot, mintha beültünk volna egy színházba és várjuk, hogy a függöny ellebbenjen és megkezdődjön az előadás.
Szinte egy karnyújtásnyira van tőlünk.
Mára nagyok sok mindennek megvannak az előjelei az utolsó eseményekhez. Vagyis amit Isten az utolsó időkre közölt próféciákban.
Nézzünk meg néhány példát:
- Folyamatosan növekszik Izrael, mert települnek vissza a zsidók. 1948-ban a semmiből előállt újra Izrael, mint nemzet.
- Ma Izraellel szemben egyre nagyobb a gyűlölet, leginkább Közel-Keleten, de ez átterjedt az egész világra.
- Az Európai Unió előképe a Római birodalomnak és innen fog származni az Antikrisztus.
- Mivel a Közel-Kelet rendelkezik a világ ¼ kőolaj mennyiségével, ezért a figyelem oda szegeződik. Pl, most Amerika függ a kőolajtól, mert rengeteg hordó olajat használnak el és nekük fogyóban a készletük, ezért próbálnak megegyezni, fenntartani a befolyásukat Közel-Keleten.
- Közel –Kelet, azért fontos, mert a Babilon itt helyezkedetett el Nabukanedzar idejében és az utolsó időkben szintén teret fog kapni.
- Az iszlám vallás világ méretekben növekszik. Minden országban egyre több a mohamedán. (szent dzsihád)
- A terrorizmus egy olyan eszköz, ami ellen nem lehet tenni semmit, példa a szept 11 esemény. Azóta még több helyen a világban. ( London, Spanyolország, stb)
Irak a terrorizmus meleg ágya. Mivel az al-Kaida, Hamasz, Hezbollah szervezetek létre jöttek.
- Természeti katasztrófák egyre több helyen és kevesebb idő távolságra. (pl 2001-tól minden évben és egy évben többször is volt nagy méreteket öltő katasztrófa.)
- Sok előjel mutatható egy világméretű katasztrófára. A járványok felől egyre több járvány keletkezik amire nincs megoldás, és amit rég elfelejtettek. Pl:van egy olyan vírus amit madárinfuenzának neveznek, de ez még nem terjedt át az emberre, ha ez megtörténne akkor az előrejelzésekre 7,6M-tól 180M és 360M között is terjedhet a halottak száma. ( döbbenetes 180M vagy 360M ember?)
Tehát kész a világ arra, hogy elinduljanak az utolsó események, amit a Bibliából látunk.
A kérdés az, hogy mi hogyan álljunk hozzá!
„Készüljetek az Úr eljövetelére”
- Át kell értékelni dolgokat az életünkben a fontosságuk szerint!
- Keressük Isten akaratát és jelenlétét egyre intenzívebben!
- Forduljunk el a bűntől és forduljunk oda Istenhez!
- Imádatnak és a közbenjárásnak fontos szerepet kell adni!
- Az Úr eljövetelét kell hirdetni!
- Helyre kell állítani a kapcsolatokat egymással és Istennel! Ha van harag, neheztelés, félreismerés mások felé, le kell rendezni!
- Mindennap betöltekezni a Szent Szellemmel! (átadni az életem irányítását és kérni, hogy a Lélek vezessen.)
- A hétköznapjainkban megélni, az Istennel való kapcsolatot! Arra törekedni, hogy egyre jobban formálódjak a jellememben, gondolkozásomban, beszédemben, cselekedeteimben Krisztusra! (Ebben bátorítsuk egymást és imádkozzunk egymásért)
Tehát: ami előttünk van egy nagy reménységgel, és hálaadással tölthet el, mert az Úr eljövetele közel. Vagyis amikor eljön a felhőkig, és akik élünk elragadtatunk, és akik az Úrban haltak meg feltámadnak. A bibliában nincs olyan prófécia az elragadtatás előtt, ami be ne teljesesedett volna. (nem szeretnék most bele menni teológiai nézetekbe, hogy nyomorúság előtt vagy alatt vagy után, de a meglátásom szerint „előtt” lesz. Szerintem az egyik kiváltója lesz, hogy a gonoszság eluralkodik a földön) Ezért reménységgel nézhetünk a holnap felé.
Magyarországi helyzet: nem kell különös próféciát kapni arra, hogy azt mondjuk, hogy a 2009 év egy nagyon nehéz év lesz. Mivel ebben a válságban az ország a gödör alján van, illetve elemzők szerint még nincs a gödör alján. Ez nem csak gazdaságilag érhető, hanem lehet mondani erkölcsileg is padlón vagyunk. Ezt is ki lehetne jobban fejteni, de ettől eltekintek. Szerintem ezt mindenki tudja, mit jelent ez.
Viszont amire szeretném felhívni a figyelmeteket, az, hogy mit kell nekünk ebben a helyzetben tenni. Amit előbb már leírtam, azt kiegészítve:
Mivel nagyon sok ember elveszítette a munkahelyét, és el fogja veszíteni ebben a helyzetben legfőbb üzenetünknek, kell lenni a reménységnek, akik az Urat szeretik az Úr gondoskodni fog róluk. Nekünk meg hálaadás, és dicséretre ok, hogy meg fogjuk tapasztalni ebben az időszakban az Úr gondoskodását. De nem csak úgy, hanem tennünk is kell tenni valamit. Vágyakozni Isten felé, dicsérni- imádni és közbenjárni egymásért és az emberekért, ahogy már írtam, intenzíven. Ha így teszünk, akkor ennek olyan kihatása lehet, hogy emberek fognak jönni Krisztushoz. Nem egyesével, hanem tömegesével. Ahogy az ige is írja: „minél nagyobb a gonoszság annál nagyobb a kegyelem” Ha Istent keressük akkor lehetősség, nyílik az ébredésre, de ha úgy élünk, mint ahogy eddig, ezt el is lehet szalasztani.
Amit én nem szeretnék.
A történelem is bebizonyította, hogy a szellemi megújulást Istenkeresés, közbenjárás, bűnrendezés és dicséret jellemezte.
Szellemi Harc
"Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az Ördög mesterkedéseivel szemben. Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak." (Ef 6:10-12)
"Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és vitt át minket szeretett Fiának országába." (Kol 1:12-13)
Isten országa a világosság, a Sátáné a sötétség . Ez a harc napjainkban éri el csúcspontját. Jób korában Sátán bemehetett a Mennybe, Isten jelenlétébe, és vádolta Jóbot. Sátán képes átváltoztatni magát a "világosság angyalává" (2Kor 11:14), és vádolja Isten népét éjjel-nappal az Atya előtt.
"Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az Ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádolója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük Igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig." (Jelenések 12:10-11)
A Sátán az emberek elméjét köti gúzsba. "Ezeknek a gondolkodását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása." (2Kor 4:4) Győzelmünk alapja Jézus Krisztus kereszten elszenvedett halála, kiontott vére és feltámadása. Ezzel Krisztus teljes és végérvényes vereséget mért a Sátánra, minden gonosz hatalmasságára és fejedelemségére.
Sátán egyik fegyvere a bűntudat ébresztése, hogy bűnösnek érezzük magunkat.
"Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az Ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádolója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük Igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig." (Jelenések 12:10-11)
Isten befedett minket a Kolossé 2:14-15 szerint: "Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk."
Jézus a kereszthalála által az egész világegyetem előtt bemutatta a teljes sátáni királyságon aratott győzelmét. Értünk győzött! Nem Jézusnak volt erre szüksége. "De hála legyen Istennek, aki Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. (2Kor 2:14) Krisztusban van a győzelmünk "mindenkor" és "mindenütt"! Máté 28:18-20-ban Jézus kijelenti:
"Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: Nékem adatott minden hatalom Mennyen és Földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."
Jézus a pusztában, amikor a Sátán megkísértette, akkor győzőtt a saját életében. Miértünk győzőtt a kereszten. A hívő keresztények feladata, hogy bemutassuk a világnak Krisztus győzelmét. Ehhez Isten ellátott bennünket szellemi fegyverekkel.
"Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és vitt át minket szeretett Fiának országába." (Kol 1:12-13)
Isten országa a világosság, a Sátáné a sötétség . Ez a harc napjainkban éri el csúcspontját. Jób korában Sátán bemehetett a Mennybe, Isten jelenlétébe, és vádolta Jóbot. Sátán képes átváltoztatni magát a "világosság angyalává" (2Kor 11:14), és vádolja Isten népét éjjel-nappal az Atya előtt.
"Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az Ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádolója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük Igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig." (Jelenések 12:10-11)
A Sátán az emberek elméjét köti gúzsba. "Ezeknek a gondolkodását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása." (2Kor 4:4) Győzelmünk alapja Jézus Krisztus kereszten elszenvedett halála, kiontott vére és feltámadása. Ezzel Krisztus teljes és végérvényes vereséget mért a Sátánra, minden gonosz hatalmasságára és fejedelemségére.
Sátán egyik fegyvere a bűntudat ébresztése, hogy bűnösnek érezzük magunkat.
"Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az Ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádolója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük Igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig." (Jelenések 12:10-11)
Isten befedett minket a Kolossé 2:14-15 szerint: "Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk."
Jézus a kereszthalála által az egész világegyetem előtt bemutatta a teljes sátáni királyságon aratott győzelmét. Értünk győzött! Nem Jézusnak volt erre szüksége. "De hála legyen Istennek, aki Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. (2Kor 2:14) Krisztusban van a győzelmünk "mindenkor" és "mindenütt"! Máté 28:18-20-ban Jézus kijelenti:
"Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: Nékem adatott minden hatalom Mennyen és Földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."
Jézus a pusztában, amikor a Sátán megkísértette, akkor győzőtt a saját életében. Miértünk győzőtt a kereszten. A hívő keresztények feladata, hogy bemutassuk a világnak Krisztus győzelmét. Ehhez Isten ellátott bennünket szellemi fegyverekkel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)