Amikor Isten leszáll

David Wilkerson-tól 2008 dec. I rész

Meg vagyok róla győződve, hogy Isten olyan közel próbál jutni népéhez mint soha azelőtt.

Ahogy az Ige előre megírta, az ördög hatalmas haraggal leszállt, jól tudva, hogy rövid ideje van hátra. Most pedig Isten népének szüksége van a Szent Szellem erőteljes kiáradására, egy természetfeletti érintésre, amely hatalmasabb, mint ami Pünkösdkor volt.

Csak gondoljuk meg: akkor Jézus követőinek nem kellett félnie a nukleáris fegyverektől. Nem kellett homoszexuális házasságokkal szembesülniük a társadalom élvonalából. Nem rettegtek az összeomlás határán álló gazdasági válsághelyzet miatt. Világos, hogy a mai időkben a Szent Szellem erejére és hatalmára van szükségünk, hogy szembenézzünk az utolsó napokkal - egyszerűen ez a helyzet.

Egyébiránt a ma elhangzó kiáltások Ézsaiás idejében is hallhatóak voltak: “Ahogyan a tűz lángra lobbantja a rőzsét és felforralja a tűz a vizet, úgy ismertesd meg nevedet ellenségeiddel: ha majd váratlanul félelmes dolgokat művelsz: ha leszállsz, meginognak tőled a hegyek...soha, senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért.” (Ézsaiás 64:1-3)

Honnan jött ez a kiáltás? A prófétától, aki fájdalommal nézte Isten népének közönyösségét; egy olyan embertől aki tisztán látta hogy mire volt szükség: az Úr természetfeletti látogatására. Ézsaiás lényegében ezt mondta, “Uram, nem folytathatjuk tovább ugyanúgy, ugyanazzal az élettelen vallásos rutinnal. Szükségünk van a te érintésedre, úgy mint még soha.

Ézsaiás prófétai üzeneteit az egész nemzet ismerte. Ebben az időben hatalmas vallásos összejövetelek voltak, zenekarokkal és énekesekkel, és az emberek özönlöttek a zsinagógákba. Az emberek jártasak voltak a Szentírásban és betartották a vallásos rendeleteket. De minden cselekedetük ellenére - tanítás, jó munkák és a megtartott ünnepek - a zsinagógában lévő légkör élettelen volt. Az Isten nevében végzett munka teherré vált az emberek számára mégpedig egy okból: A rituálékban nem volt ott Isten jelenléte.

Mikeás prófétán keresztül Isten kérdőre vonta népét: “Én népem, mit vétettem ellened, mivel bántottalak? Feleljetek nekem!” (Mikeás 6:3) Az Úr ösztökélte népét, “Mondjátok, mivel terheltelek meg benneteket? Kérdőre vonlak titeket, mondjátok meg nekem, mit tettem amitől közönyössé váltatok?"

Amint Ézsaiás körülnézett az élettelen gyülekezeteken, azt a késztetést érezte, hogy így kiáltson: “Nincs aki nevedet segítségül hívná, aki buzgón ragaszkodnék hozzád....Szent városaid pusztává lettek...!” (Ézsaiás 64:6, 9) Vagyis ezt mondta: “Uram megáldottál minket jó tanítókkal, zenével és programokkal, de jelenléted és a Szent Szellem tüze nincs velünk. Nem látok senkit, aki hozzád esedezne. Uram nyisd meg az egeket és jöjj le, érints meg minket.”

Szeretteim, véleményem a következő: Ez a mai gyülekezetek képe is. Jóval több eszközzel vagyunk megáldva az evangélizációhoz mint akármelyik múltbeli nemzedék. Több médialehetőségünk van az evangélium hirdetésére - könyvek, internet, TV és rádió műsorok - több mint valaha. A lelkészek és a gyülekezetek jobban képzettek mint valaha. Több ismeretünk van a Bibliáról, magunkról és az emberiségről mint akármikor a történelem során.

Mégis, akármelyik országban egy keresztény besétálhat egy Biblia-hívő gyülekezetbe anélkül, hogy megtapasztalná Jézus jelenlétét. Nagyon ritka, ha a prédikáció után így jövünk ki: “Megújultam, élővé lettem mert Isten házában voltam.” Egyszerűen szólva a legtöbb gyülekezetben a Szent Szellem ereje kis mértékben működik. Véleményem szerint Ézsaiás kiáltása hiányzik: “Uram mutasd meg magad, még egyszer érintsd meg népedet “

Bemerítve a Szentlélek nevében

Mi is az ő szerepe? Vezet,segít,vigasztal,ajándékokat ad, gyümölcsöt terem bennünk.
Ezeket a tulajdonságokat kell megosztani azokkal akik bemerítkeznek. Nem nekünk kell kitalálni milyen irányban menjen az életünk, hanem az élet minden kérdéseiben Ő elvezet bennünket, ahová Isten szeretné. Ha gondok jönnek és problémák Ő segít megoldani és ha kell megvigasztal a nehézségben. Különböző ajándékokat ad a gyülekezet számára, hogy egymást bátorítsuk és felkészítsük a lelki nagykorúságra és azért, hogy az Isten jelenléte legyen nyilvánvaló.
Az emberi tulajdonságunkat felváltja Isten tulajdonságával, jellemével.Nem a saját erőnkből kell Isten akarata szerint élni, hanem a Szentlélek segít, hogy meg tegyük.
A bemerítés előtt az Atya gondoskodásáról, a Fiú erejéről, megbocsátásáról és a Szentlélek mint segítőről és ajándékot adóról kell beszélni, hogy megvalósuljon az ige, hogy "bemerítve őket az Atya a fiú és a Szentlélek nevében."

Folyt. köv

1 hónapos szünet után ismét folytatni fogom a blog írást,csak több minden össze jött.
Az építkezés újra beindult, majd teszek fel néhány friss képet.Kész a villany, fűtés,a nappali burkolása. Ami lemaradt még a bemerítéssel kapcsolatban, a "Szentlélek nevében" fog következni.