A missziót tekintve nagy nehezen legyőzzük a félelmeinket és elkezdjük hirdetni az evangéliumot. De sokszor gyengének érezzük magunkat, mivel többnyire kötelességből próbáljuk megosztani az evangéliumot, ami sokszor erőtlen, de az Úr mégis ad megtérőket. De amikor döntenek, vagyis megtérnek, akkor nagyon sok gyülekezet magára hagyja ezeket az embereket, és nem nagyon segítnek abban, hogy tanítványokká legyenek.
Amikor megszületik egy kisgyermek, onnan kezdődik a gondoskodás. Etetni, fürdetni, pelenkázni, stb. Ezt különösebben nem kell magyarázni. Mégis a gyülekezetben, amikor valaki megtér és bemerítkezik, utána nem foglalkoznak azzal, hogy tanítványokká váljanak a megtértek. A gyülekezet alatt nem egy helyi gyülekezetet értek, hanem a teljes hivők csoportját. Természetesen most már egyre több gyülekezetben lehet látni, hogy különböző tanfolyamokat, programokat szerveznek a megtérteknek. Csak maradjon is így. A cél az, hogy olyanokká neveljük az embereket, hogy egyre jobban „Krisztushoz hasonlók” legyenek.
