Ki az igazi Keresztény?

Egy újságban olvastam, hogy például „Magyarországon a lakosság 85%-a mondja magát vallásosnak” (hivőnek). Ezen egy kicsit elgondolkoztam, mivel a valóság, mintha nem ezt mondaná. Vajon mi az igazság? Honnan lehet felismerni az igazit? Mi az ismertetője? Mi tesz engem igazi kereszténnyé? A bibliaolvasás? Az imádkozás? A gyülekezetbe járás? Valamilyen szolgálat végzése: beteg látogatás, segítés, énekkarban vagy zenekarban való részvétel, stb.? Mindegyikre a válasz: nem. Nem ezek a dolgok megléte jelzik azt, hogy valaki keresztény. Akkor mi az ismertetője? Mit is jelent a szó, hogy: keresztény? A görög így írja „Cristianou" a Krisztus szóból ered, jelentése: Krisztusi, Krisztuskövető, olyan, mint Krisztus. Vagyis az első keresztények úgy éltek, mint Krisztus Jézus, ezért nevezték el őket Krisztusinak. Nézzünk meg néhány igeverset ezzel kapcsolatba:
Apcsel. 11: 20-26 ezt olvassuk:
Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi. Mikor ők eljutottak Antiókhiába, a görögökhöz is szóltak, és hirdették az Úr Jézust. És az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz. Ennek a híre eljutott a jeruzsálemi gyülekezet fülébe, ezért kiküldték Barnabást Antiókhiába. Amikor megérkezett, és látta az Isten kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban; mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz. Barnabás az után elment Tarszuszba, hogy felkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába. Így történt, hogy egy teljes esztendeig dolgoztak együtt a gyülekezetben, és igen nagy sokaságot tanítottak. A tanítványokat pedig Antiókhiába nevezték először keresztyéneknek. Az igeversek alapján azt látjuk, hogy:
-Hirdették az Úr Jézust: Komolyan vették a misszió parancsot és napról napra beszéltek Jézusról, és megélték a vele való közösséget.
-Isten keze volt velük: Isten jelekkel és csodákkal igazolta az evangélium hirdetését. Mindennap voltak, akik megtértek, megszabadultak a bűneiktől, megkötözöttségüktől, voltak, akik meggyógyultak.
- Telve voltak hittel és Szentlélekkel: Nem a saját erőből végezték a szolgálatot, hanem mindig betöltekeztek Szentlélekkel. Nem mindig a logikus dolgokat tették, hanem rábízták az életük minden területét Istenre, és úgy cselekedtek.
- Tanítottak: Fontosnak tartották, hogy akik megtértek, segítsenek abban, hogy felnőjenek érett nagykorúságra. Gyakorlati tanácsot adtak, hogyan lehet a hétköznapokban is Isten akarata szerint élni, és megvalósítani az ő tervét.
Róm. 8.14
Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai: nem a tapasztalataikra alapoztak, és a saját elgondolásukra, hanem mindig keresték Isten akaratát.
Lk. 10. 27-ben ezt olvassuk:
Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.”
Valaki úgy fogalmazott ez az igevers alapján, azaz igazi keresztyén, aki „szerelmes” Jézusért, aki szereti az Urát, teljes szívéből, teljes lelkéből, teljes erejéből, teljes elméjéből és szereti a felebarátját úgy, mint magát.
- Teljes szívvel /szellemmel/ szeretni
- Teljes lelkedből szeretni /értelemmel, érzelemmel, akarattal/
- Teljes erődből szeretni /mindent megtenni a tőlem telhetőt/
- Felebarátodat, mint önmagad szeretni / nem magam körül forgok, hanem érdekel a másik véleménye és élete/
Még egy igevers, ami arról beszél mit tettek a Krisztuskövetők: Apcsel 2: 42-47
Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.
Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt.
Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt.
Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.
Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben;
dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.

-Nem egyénileg, hanem közösségben lehet valaki igazi keresztény. Mert egymásnak tagjai vagyunk, és szükségünk van, hogy kiegészítsenek.
Vajon ez ránk is jellemző, hogy akik bennünket ismernek, azt mondják, hogy olyan, mint Krisztus, mert úgy élünk, ahogyan Ő?
Vagy csak az első gyülekezetre volt jellemző, a maira nem? Én hiszem, hogy nem csak az első, hanem a mindenkori gyülekezetnek is Jézusra kell hasonlítani, és úgy élni, ahogyan Ő élt.
Azért váltott meg és küldte el a Szentlelket, hogy képessé tegyen bennünket erre.