Századokkal később ugyanezt a kiáltást halljuk a hívők maradékától.

David Wilkerson-tól 2008 dec. II rész

Ugyanez a kiáltás hallatszott Jeruzsálemben, egy bérelt teremből, ahol 120 hívő gyűlt össze. Mint Ézsaiás idejében, a vallásos rituálék folytak, a nép áramlott a templomba Izráel minden sarkából. A zsinagógák telve voltak vallásos emberekkel, de a gyülekezetek élettelenek voltak. Az emberek csak végezték az előírt mozdulatokat, követték a rituális szokásokat.

Talán csodálkozunk: “Hogyan volt ez lehetséges?” Ez a nemzedék hallotta bemerítő János tüzes tanítását. Ez a nemzedék látta Istent testben - Jézust, aki közöttük járt és csodákat művelt.” Mégis élettelenek voltak, szárazak, üresek.

Jézus maga is megsiratta ezeket a mélyen vallásos embereket. Így kiáltott hozzájuk: “Úgy néztek ki mint az istenfélők és jótékonykodtok, de belül halottak vagytok. Odaadással betöltitek a vallásos dolgokat, de szívetekben nincs élet.” Jézus csodái nem izgatták őket. Nem hatotta meg őket amikor Jézus kiűzte a démonokat és felszabadította az embereket az évekig elszenvedett ördögi kötelékekből. Végül pedig elfordulva Jézustól, visszautasították Isten felajánlott kegyelmét.

Ennek ellenére az Úr nem adta fel a reményt népéért. Jézus prófétált 120 követőjének: “Esőként fogok a Szellememmel elárasztani minden embert.” És hogy erre felkészítse őket, ezt parancsolta: “Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottatok tőlem...nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg. Várjatok ott amíg jövök."

Krisztus üzenete lényegében ez volt követőihez: “Amikor együtt lesztek, tűz fog rátok szállni és megolvasztja szíveiteket. Az én természetfeletti tüzem el fog minden hegyet mozdítani - szomszédokban, zsidó társaitokban és minden nemzetségben. A keményszívűség és a hitetlenség el fog olvadni, és egy óra alatt ezrek fognak megtérni. A nevem meg fogja ítélni és meg fogja győzni a sokaságot.”

Amint a 120 tanítvány hűségesen összegyűlt a bérelt szobában, nem csak egy naptári dátumra vártak. A Biblia mondja: “mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen” (Apcsel. 2:1) Ez azt jelenti, hogy egy testként, egy céllal jöttek össze: azzal a reménnyel, hogy Jézus ígéretét meglássák beteljesedni. Ugyanaz volt a vágyuk, mint Ézsaiás napjaiban: “Uram, nyisd meg az eget és jöjj le. Minden emberi és démoni ellenállás olvadjon el jelenlétedben, hogy az elveszettek megmenekülhessenek.”

Jól tudjuk, hogy mi történt: A Szent Szellem leszállt, látható tűzként a tanítványok fejére. Ez a szent kiáradás vitte őket Jeruzsálem utcáira, ahol az élettelen vallásos emberek ezrei látták és hallották, hogy mi történt. A Szent Szellem azonnal leszállt a tömegre minden ellenállást eloszlatva. Péter felállt és prédikált, és hirtelen azok akik elutasították Jézust - a sokaság, akiknek szíve megkeményedett - meglágyult Krisztus nevét hallva. 3000-en kiáltottak fel, hogy Isten váltsa meg őket.

Csak gondold át, hogy mit tett Isten abban a percben. Abban az időben is voltak háborúk, felkelések, országok támadás alatt álltak, hatalmas sötétség uralkodott. Sok millió ember el volt foglalva a kereskedelemmel, áruszállító hajók, karavánok szelték át a földet. Ennek ellenére Isten figyelme a 120 alázatos, imádkozó szenten volt, amint összegyűltek egy bérelt szobában. Mit mond ez nekünk? Egyszerűen azt, hogy amikor Isten meggyújt egy gyufát, hagyni kell, hogy a tűz fellángoljon. Amint a Szellem rálehelt azokra a szentekre pünkösdkor, a pislogó tűz fellángolt és ez a tűz az egész világra elterjedt.